Laboratóriumi epesav vizsgálat

  • 2023.07.10. 00:00
epesav vizsgálat

Az epesavak olyan vegyületek, melyek a májban termelődnek és az epefolyadékban találhatók meg. Innen kerülnek a bélbe, ahol kulcsfontosságú szerepet játszanak az emésztésben, a zsírok lebontásában és a zsíroldékony vitaminok felszívódásában. A májműködés jelzésére szolgálhatnak.

Az epesavaknak ezen túlmenően a várandósság alatt is van jelentőségük, mivel a terhesség során megváltozik az anyai máj működése és az epehólyag ürülése, ez pedig hatással lehet az epesavak szintjére és összetételére.

 

Laboratóriumi kivizsgálás

Az epesavak mennyiségét a szervezetben laboratóriumi vizsgálatok segítségével lehet meghatározni. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a vérmintából végzett szérum epesavszint meghatározás. Emelkedett értéket kapunk akut és krónikus hepatitiszben (májgyulladás), májrákban, cirrózisban, illetve utalhat terhesség során epeúti problémákra, a májfunkció zavarára.

A másik lehetőség a székletmintából történő epesav vizsgálat. Ez leginkább az ileum (csípőbél, a vékonybél alsó szakasza) károsodott funkciója esetén mutat emelkedést. Ha a reabszorpció zavart, a székletben fokozódik az epesavak kiválasztása.

 

Terhességi vonatkozások

A terhesség alatt az epesavaknak kiemelt jelentőségük van az anya és a magzat szempontjából is. Az epesavakat az anyai máj termeli, majd az epehólyag raktározza, innen jut az epeutakon keresztül a bélbe.

Az epesavak szintjének megváltozása és az epesav összetételének eltérése a terhesség során bizonyos rendellenességekhez társulhat. A terhességi epepangás (kolesztázis) olyan állapot, amelyben az epeáramlás akadályozott vagy csökkent. Ez a kórkép a terhességek kb. 1%-ában fordul elő. Gyakran magas epesavszinttel és májenzim értékekkel (bilirubin, GOT, GPT), valamint tünetekkel, például kínzó bőrviszketéssel (leginkább a talpon és tenyéren), hányingerrel, hányással, ritkán sárgasággal járhat, és potenciálisan veszélyeztetheti a magzat egészségét. Jellemzően a terhesség III. trimeszterében alakul ki, és fel nem ismert, vagy kezeletlen esetben koraszüléshez, de akár a magzat váratlan elhalásához is vezethet.

A terhességi epepangás kiváltó oka egyelőre pontosan nem tisztázott; hátterében feltételezhető genetikai hajlam, emellett bizonyos tényezők fennállása esetén gyakrabban alakul ki (pl. epekövesség, HCV-hordozás, emelkedett ösztrogénszinttel járó állapotok, D-vitamin és szelénhiány, gesztációs diabétesz).

Az epesavak várandósság alatti laboratóriumi vizsgálata tehát hatékonyan segíthet a súlyos elváltozások megelőzésében, illetve korai felismerésében és kezelésében. Szakmai ajánlások alapján a terhesgondozás során rendszeresen ellenőrizni kell az epesavszintet és a májenzimeket (1-2 hetente), különösen akkor, ha a várandós nőnek epeúti problémákra utaló panasza, tünete van. Amennyiben az utolsó trimeszterben levő várandós páciensnél emelkedett epesavszint mérhető, még körültekintőbb követés javasolt; a szülészeti teendőket az epesav szintje határozza meg.

Magyarországon 2020 óta az epesav-szintmérés a rutin diagnosztika része lett, számos laboratóriumban, rövid vállalási idővel (1-2 napon belül eredmény) elérhető vizsgálat.

A laboratóriumi vizsgálatok mellett egyéb diagnosztikai eszközök is segíthetnek az epesavakkal kapcsolatos terhességi problémák azonosításában. A hasi ultrahangvizsgálat lehetővé teszi az epeutak és az epehólyag vizsgálatát, a magzati ultrahang pedig segíthet az esetleges magzati komplikációk felderítésében.

 

Mintavétel

  • terhességi kolesztázis vizsgálata: NEM szükséges éhgyomri vérvétel
  • egyéb indokból végzett vizsgálat: éhgyomri vérminta

 

Terápia

A terhességi kolesztázis kezelése általában az epesavszint csökkentésére irányul. Az orvosok gyakran étrendi változtatásokat javasolnak (zsírbevitel korlátozása, epesavkötő gyógyszerek alkalmazása) a tünetek enyhítésére és a szövődmények megelőzésére. Ezen túlmenően a várandósság során ajánlott betartani néhány irányelvet: a kiegyensúlyozott táplálkozás mellett érdemes odafigyelni a megfelelő folyadékbevitelre, rendszeresen mozogni és minimalizálni a stresszt. A viszketés enyhítésére alkalmazhatóak bőrnyugtató testápolók, hűsítő fürdő, vagy jegelés. A megemelkedett epesav-szintek a szülést követően jellemzően rövid időn belül visszatérnek a megfelelő tartományba.

Súlyosabb esetekben, ha a várandós nő egészsége vagy a magzat biztonsága veszélyben van, az orvosok más terápiás beavatkozásokat is megfontolhatnak, akár a tervezettnél korábban beindíthatják a szülést.

 

Terhességi epepangásra utaló jelek esetén, májenzim és epesav-szint méréssel megelőzhetőek a súlyos szövődmények, az epesav mennyiségének csökkentése révén pedig mérsékelhető a magzati komplikációk kockázata.

Fontos azonban megjegyezni, hogy minden terhesség más és más, ezért a kezelés egyénre szabott módon történik. Mindenképpen javasolt orvoshoz fordulni, ha bármilyen rendellenesnek tűnő tünetet tapasztal a várandósság során.

Az egészséges életmód, a rendszeres orvosi konzultációk és a gondozást végző orvos által előírt terápia betartása minden terhes nő számára ajánlott, így biztosítva a várandósság alatt saját maguk és magzatuk egészségét, biztonságát.

 

Forrás: Deli T. Az epesavmérés szerepe a súlyos terhességi cholestasis szülészeti ellátásában; Orv Hetil. 2022; 163(20): 797–805. egeszsegvonal.gov.hu/terhessegi-epepangas